Son

2016. május 1., vasárnap

10.That there is no innocent one in this game for two

Nagyon szépen köszönöm az eddigi kommenteket és biztatásokat! Sosem gondoltam volna hogy ennyi idő lett már négy feliratkozóm is lesz. Én nagyon örülök hogy tetszik amit csinálok , mert én imádom írni ezt a történetet. Valahogy erőt ad mindenhez, és ha valami bajom van, akkor csak bekapcsolom a épet és írok. Engem ez tesz boldoggá!



-Mildred – halottam meg a hangomat, de nem keltem fel rá inkább a kispárnámat a fülemhez szorítottam. – Mild, ébredj már fel – nyaggatott a húgom, de továbbra se reagáltam, de a következő pillanatban nagy erővel mellém ugrott, mint egy kis 5 éves.

- Mi a bajod? – kérdeztem durcásan, mivel iszonyatosan fáradt voltam.
- Semmi – vontam meg a vállát, miközben rám mosolygott. – Gyere futni – ajánlotta fel mire én tiltakozni kezdtem. - Ilyenkor? Nagyon álmos vagyok.
- Na gyere már – unszolt tovább, – Jót fog tenni – aranyos mosoly jelent meg az arcán amire ne lehetett nemet mondani.
Még enni se ettünk, ha nem gyorsan átöltöztem, felvettem egy vastag melegítő pulcsit, egy cicanadrágot és egy cipőt és már indulhattunk is. Nem vagyok egy nagy sportember, de azért a pom-pon-os múltamból, csak maradt valami. Ahogy kiértünk a házból, vagyis ebből az óriási telekből, elkezdtünk futni a dombokon. Laureen mindig arról beszélt, hogy milyen jól esik neki a futás, és hogy felszabadítja és elveti minden gondját-baját.
-Már legalább egy órája futottunk mikor Laureen hirtelen megállt és kérdően nézett felém:
- Összejöttetek?
- Igen – esett le hogy tud az egészről. – Nagyon kedvelem, de még mindig furcsa picit.– ültem le az út szélére. – A húga is ilyen? – kérdően fordultam felé.
- Hát, kissé ő is furcsa – telepedett le mellém. – De úgy érzem, jól kijövünk. Erről is jut eszembe – kapott hirtelen a fejéhez – Nem aludhatok ma náluk? – boci szemeket eresztett rám, amire képtelen voltam nemet mondani.
Amint hazaértünk, rögtön a fürdő felé vettem az irányt, ahol alaposan lefürödtem, mert eléggé izzasztó volt a futás. Bár jól esett, azért kissé mégis elfáradtam. Nem volt kedvem elsétálni a személyzeti konyhához, így a hűtőből kivettem egy nutellás üveget, és azzal indultam volna vissza a szobámban. De csak volna, hiszen Justin éppen akkor érkezett meg.
Tekintetünk találkozott, de egyikünk se szólalt meg. Lassan odasétált a hűtőhöz, miközben a szemét a kezében lévő telefonján tartotta, majd kivett egy kólát, amit simán meg is ivott.
Tudtam, hogy nem nekem kéne először szóljak, és hogy igazából ő tartozik bocsánat kéréssel, mert ő provokál állandóan, és ő sérteget, de mint mindig én szólaltam meg hamarabb.
- Sajnálom amiket tegnap mondtam, csak – kezdtem bele a mondandómba , mire szemét rám szegezte és felvont szemöldökkel várta a folytatást.
- Csak – nyeltem egy nagyot. - Áhh hagyjuk is –legyintettem – A te hibád az egész – keltem ki magamból. – Te provokálsz állandóan – gesztikuláltam és idegesen mozgattam az arccsontomat.
- Hogy én tehetek az egészről? – szólalt meg, ami egyszerre okozott megkönnyebbülést, olykor félelmet is. – Nézz már magadra könyörgöm – sóhajtott fel – Hova lett az a lány akiről Jack annyit mesélt? – ahogy kiejtette az apám nevét könnyek kezdtek el záporozni a szememből és úgy éreztem nem kapok levegőt, a torkom szorított a szájam meg teljesen kiszáradt. Hirtelen el is kezdtem szédülni, így jobbnak láttam ha leülök a lépcső első fokára.
Mikor meglátta a reakciómat, arcán már nem dühöt, hanem kétségbeesést láttam, és közeledni próbált mire én hátráltam. Nem akarom mindig ugyanazt eljátszani. Ő megbánt én sírok, aztán megvigasztal és kezdjük elölről.
- Mildred – közeledett ismét. – Sajnálom, nem akartam bele kavarni az apádat, de annyira másnak mesélt – ült le mellém, a lépcsőre. – Olyannak mesélt, mint amikor megláttalak, de utána mintha kicseréltek volna. Nem hinném hogy New Yorkba csókolóztál volna olyannal akit csak aznap ismertél meg.
A nappaliban kínos csend volt. Nem akartam semmit mondani és úgy tűnt ő sem.
- Nem is ismersz – szólaltam meg alig hallhatóan egy idő után.
- És mi van, ha meg akarlak ismerni?
- Ezt hogy érted? –babráltam a karkötőmet, csak hogy ne keljen a szemébe nézzek
- Ma van a búcsú bulim - állt fel mellőlem – Eljössz? – nézett rám, mire én csak a szájamat harapdáltam, mert hezitáltam. Megint ugyanazt csináljuk. Veszekszünk, én sírok utána meg minden rendben. Úgy látszik, egy éget nem érő hullámvasútra ültem fel.
- Rendben – töröltem le az utolsó könnycseppet. – Hánytól és hol?
- Itt lesz – mutatott körbe. – És estefelé. Nem akarok nagy felhajtást – vonta meg a vállát majd kilépett a házból.
Teljesen összezavart a viselkedése, de már nem volt kedvem vele foglalkozni. Elegem volt abból, hogy midig én kezdeményezek, bármit is. Ha legközelebb megbánt, nem fogok hozzá szólni, az tuti.
Halk csörgésre lettem figyelmes, ami egyre hangosodott, csak éppen fogalmam sem volt, hogy honnan jön a hang. Gyorsan elkezdtem felfelé futni, és éppen elértem a telefont, mielőtt letették volna. Nem volt időm megnézni a nagy sietségben, hogy ki az ezért bemutatkoztam:
- Mildred Black
- Szia Mildred – halottam meg Howard kissé rekedtes hangját. – Fél óra múlva a parkban? – kérdezte mire én egy igennel válaszoltam.
Őrült tempóban kezdtem el készülődni, mert eléggé messze volt a park. Nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel, mert fogalmam sem volt, hogy milyen alkalom ez. Randi vagy csak egy baráti csevej? Nem volt sok időm gondolkozni, így inkább kikaptam egy kényelmes farmert és egy sima pólót, hajamat lófarokba kötöttem és már indultam is.
- Már vártalak – köszöntött köszönés nélkül, mikor leértem a buszról.
Furcsán néztem rá, nem tudtam, hogy üdvözöljem így inkább csak egy aprót mosolyogtam felé, majd elindultunk.
- Szóval mi volt az a tegnap? – vágott a középbe a dolognak.
- Hát – ültem le egy közeli padra.– Mindig váltogatja a dugópajtásait, de közben ott van neki Selena tudod – mutogattam, ami a szokássommá vált, ha idegese vagyok, vagy éppen kínosan érzem magam. - De ő meg mindig sérteget, főleg ha iszik. De már megszoktam, ő ilyen – nevettem fel kínomban.
- Csak egy tipikus celeb, aki megkapta, amit akart, de még többet akar – tárgyalta tovább a témát, és úgy éreztem, hogy kicsit átérzi a dolgot.
- Hé- csúszott közelebb a padon hozzám, és megfogta az arcomat. – Nem megyünk el este valamerre?- azt hittem meg akar csókolni, de ez a kérdés még jobban meglepett.
Már mondtam volna ki is az igent, mikor eszembe jutott Justin. A fenébe. Megígértem neki hogy elmegyek a búcsú bulijára. Nem hagyhatom cserbe, mint legutóbb. Akkor is sértegetett és akkor is sírtam, mi lesz, ha még csúnyább dolgokat fog a fejemhez vágni.
- Hát nem is tudom – próbáltam húzni az időt, mert elő kellett valami hazugsággal drukkoljak
- Na – unszolt tovább – Miért nem akarsz? – kérdően tekintet rám
-Mert megvan - nyögtem ki az első hazugságot, ami az eszembe jutott. Tuti nem fogja bevenni, gondoltam magamban.
- Ja és akkor ilyenkor nem szeretsz elmenni, szórakozni?  - láttam rajta hogy kissé meglepődött a dolgon , én pedig csak bólintottam – Ja akkor nem baj – legyintett én pedig nagyon örültem hogy bevette a kis hazugságomat.
Kora délután értem haza, addig Howarddal töltöttem el az időmet. Vettünk vattacukrot, és azon nevetett hogy milyen gyorsan megtudom enni. Na és persze, hogy mindig bele ragadt valahova, vagy a hajamba, vagy a pólómba, így azt javasolta, hogy legközelebb nem ilyen ragadóst vesz. Egyre jobban szeretek vele lenni, mert nem kell megjátszanom magam, hanem saját magam adhatom, és ő is ezt csinálja. Mikor először megláttam, hogy csámcsog furán néztem rá, de nem szóltam, hanem elfogadtam amilyen. Nem változtathatunk az emberek személyiségén, ha semmi nagy baj nincs velük. Na persze ha kiderülne, akkor már más lenne, a helyzet. De nem fog, mert úgy érzem nyitott felém, és mindent elmond.
Mikor hazaértem egyből a fürdő felé mentem ismét, mert hát csak azért egy partira készülök, és a hajam a reggeli futástól kissé bezsírosodott így muszáj volt azt is megmossam. Nem akartam kicsípni magamat, mivel Bieber csak azt mondta, hogy kisebb baráti összejövetel lesz, így egy magas derekú nadrág és egy hátul kivágott crop-topot vettem fel a conversemmel. Sminket nem tettem fel, mert fölöslegesnek tartom. Nem, nehogy azt higgyétek, hogy azért mert nincs semmi bőrhiba rajtam, csak így jobban érzem maga, így hogy nem kell, elbújjak egy álarc mögött.
- Jaj, szia Mildred - közeledett felém Selena aki egy szatén fekete egybe részes ruhát viselt, ami nagyon jól állt neki. Mikor ránéztem kissé úgy éreztem, hogy alul öltöztem az alkalomhoz. – Tudsz segíteni? – mutatott a kezébe lévő tálcákra, amiken hamburgerek voltak, és máris elvettem egy adagot.
- Nagyon jól nézel ki – dicsértem meg miközben lefele lépkedtünk a lépcsőn.
- Köszönöm – mosolygott. – Te is nagyon csinos vagy.
- Hányan leszünk?
Éppen nyitotta volna a száját, mikor csengettek.
- Majd meglátjuk –mosolyogott az ajtó felé, és kinyitotta azt.
Justinnak a kis baráti összejövetel nem azt jelenti, hogy körülbelül egy tucat ember elnevetgél egy- egy sör mellett. Nála azt jelenti, hogy legalább 30 ember elnevetgél egy-egy sör mellett. Kissé furcsa, nem?
Zavartan álldogáltam a nappali közepén, mivel nem ismertem senkit kivéve Selenát, de ő már odatársult egy csapathoz. Körbenéztem és rájöttem, hogy nagyon nem illek bele a társaságba, így észrevehetetlenül felslisszoltam a lépcsőn és bementem a hálószobámba. Már vagy fél órája bent ücsöröghettem a töri könyvem felett mikor kopogtam az ajtómon. Sejtettem, hogy ki lehet az, de úgy tettem mintha ne nagyon érdekelne a dolog, így komótosan sétáltam oda az ajtóhoz.
- Miért nem vagy lent? – kezdte mérgesen mikor kinyitottam neki az ajtót.
- Mert - túrtam bele a hajamba. – Nem is ismerek senkit, meg néz már rám – mutogattam magamra. – Én nem illek bele ebbe a társaságba – magyaráztam idegesen.
- Ne hülyéskedj már – lépett egyet felém, mire én ösztönösen hátráltam. – Jó lesz, hidd el – karja közeledett felém és ő is, de ismét hátráltam.
- Menjünk – harapdáltam a számat idegesen majd elindultunk le
- Egyébként – hajolt a fülemhez miközben egy sört szorongatott. – Nagyon csinos vagy – súgta halkan, nehogy valaki meghallja, mire a gyomorom összeszorult. tudom, hogy csak baráti gesztus, de akkor is. Soha senki, nem ért el bennem ilyen reakciót, mint ő. Még Howard sem.
A buli kezdett beindulni, mert már mindenki jócskán túl volt egy két italon. Közben én is találtam egy ismerős arcot, akivel a legutóbbi bulin találkoztunk a húgommal. Jeremy-nek hívják és nagyon vicces fiú. Elmondta, hogy hogy találkoztak Justinnal, és hogy milyen jó kapcsolatuk van. Közben mindenkivel váltottam pár szót, és úgy éreztem, hogy egészen jól beilleszkedtem.
- Üvegezünk?- tette fel az egyik fiú a kérdést, mire Justin és Selena akik egész este egymáson lógtak kérdően fordultak a kis csoportunk felé, de belegyeztek.
Letelepedtünk a TV elé, miközben én egy már használt sörös üveget fektettem középre.
- Kezdjél Justin – biztatta az egyik lány, ha jól emlékszem Katie.
- Oké – röhögve maga elé vette, majd ráérősen megpörgette. Az üveg másik része pont előttem állt meg. – Felelsz vagy mersz? – vigyorgott rám gonoszul és tudtam, hogy úgyis valami hülyeséget fog csinálni. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Ha azt mondom, hogy felelek, akkor simán rákérdezhet valami intim dologra, amit nem akarok a nagy közönség előtt megosztani. De viszont ha azt mondom, hogy merek, kitudja, milyen gusztustalanságot talál ki.
- Merek – vigyorogtam rá pont úgy, mint ő.
- Oké – túrt bele a hajába – Akkor az a feladatod hogy- nézett körül a lakásba, mintha keresne valakit – Idd meg ezt mind – emelt fel egy teli pohár vodkát. Tudtam, hogy rossz ötlet azt mondani, hogy felelek, de innen már nem fordulhattam vissza. Meg persze egy kicsi volt, bennem, és ha iszok, sokkal bátrabb vagyok, mint egyébként.
- Huh oké – félve vettem el tőle a poharat, majd beleszagoltam. De rossz ötlet volt, mert elkapott a hányinger. A többiek röhögve figyelték a bénázásomat, majd mielőtt megittam volna Justin-ra pillantottam a röhögött, mint a többiek. Befogtam az orromat, hogy ne érezzem a rémes bűzt és megittam húzóra. Végig égette a torkomat, és már voltak olyan pillanatok is hogy úgy éreztem, hogy ki jön belőlem az egész, de sikerült megigyam. Rögtön valami sósat kerestem, amivel kicsit csillapíthatom a maró hatást a szájamban. Mindenki elismerően pillantott rám, és folytatódott a játék.
Én még azt hittem, hogy az enyém durvább, de amik azután következtek. Katie öltáncot adott az egyik fiúnak, Selena összekeverten kellett megigyon egy pár italt, és páran smároltak egymásnak.
A pia teljesen elvette az eszemet. A játék után azt vettem észre, hogy éppen egy fiúval táncolok a konyhapultnál. Mivel magasabb volt, mint én nem értem el a nyakát kényelmesen, ezért inkább átkaroltam és hozzá dörgölőztem. Nem tudtam mit csinálok, csak addig, amíg valaki közbe nem szólt.
- Ha dugni akartok, ajánlok egy szobát – gyújtott rá mellettem Justin
- Köszi szépen az ajánlatot , olyan kedves vagy ma – gúnyolódtam, majd vissza fordultam a fiúhoz és éppen lesmároltam volna, mikor megfogta a kezemet, és elvonszolt.
- Eressz már el Justin – ordítottam neki, de a hangos zaj miatt senki nem figyelt ránk így sikerült neki felráncigálni a szobába – Most örülsz? – keltem ki magamból
- Igen – gyújtott rá még egy cigire, ami kissé más volt, mint az előző.
- Te füvezel?- gyanakodva léptem felé.
- Barátod van Mildred.
- Csak jól érzem, magam értsd már meg – magyaráztam tovább neki – Kicsit bátrabb vagyok, ugye? – részegen mosolyogtam felé, és kissé elmosódott minden, de közben úgy éreztem mintha a fellegekbe lennék. Azt akartam, hogy soha ne múljon el.
- Részeg vagy – lépett közelebb miközben a szeme kezdett vérmesedni.– És igen füvezek - mondta lazán. – Kérsz?- már csak pár centire volt tőlem, és előre nyújtotta a cigijét, amibe én gondolkodás nélkül beleszívtam – Úgy látom ebben már gyakorlott vagy- röhögte el magát, mert meglepődött, hogy nem volt semmi bajom, teát nem köhögtem és köptem ki a füstöt.
- Nem vagyok én olyan jó kislány, mint amilyennek te hiszel – karoltam át ösztönösen a nyakát.
Justin eldobta a cigijét, majd kérdően nézett rám, de nem szólt semmit. Úgy láttam rajta, hogy élvezi a helyzetet. Kezével gyengéden megcirógatta az államat, majd gyengéden a hajamba túrt, én pedig kéjesen felnyögtem. Soha senkivel nem kerültem ilyen intim kapcsolatba egész addig.
- Mit csinálsz velem Mildred?- ismét a fülembe súgott, amitől a gyomorom liftezni kezdett, szájam pedig kiszáradt. – Meg akarsz csókolni?
- Én..- próbáltam volna valamit kinyögni, de félbe szakított. Szája erősen tapadt az enyéimre. Éreztem az ital és fű izét, ami még jobban arra késztetett, hogy több kell belőle. Nyelveink ritmusosan ölelték át egymást, és ő pedig még jobban a falhoz nyomott, mire én rákulcsoltam a lábaimat a derekára, ő pedig egy nyögéssel díjazta a tettemet. Enyhén felemelt és az ágyra fektetett, de továbbra se váltak el ajkaink, hanem mohón falták egymást.
- Mild – nyögött kéjesen, amitől még jobban felfokozódott állapotba került és gyengéden meghúztam a haját, ami tetszett neki.
Ekkor ismét elkezdett liftezni a gyomorom. De nem Justin miatt, hanem az alkohol miatt. Nyeltem egy nagyot, de továbbra is a torkomban éreztem a hányást, így gyorsan elváltam Bieber ajkaitól és kifordultam alóla, és a fürdő szobába rohantam. Épp hogy csak kiértem a mosdóba. Olyan pokolian még soha nem éreztem magam. Időközben Justin is megérkezett, mellém és mikor végeztem segített felállítani, majd szembe fordított magával.
- Ezt nem így terveztem – aprón mosolygott miközben egy hajtincset fülem mögé fésült
- Sajnálom – könnyek szöktek a szemembe, és akkor beugrott Howard. Megcsaltam, te jó isten! Soha nem szabad megtudnia. Tudtam, hogy ez lesz. Nem szabadott volna közel engednem magamhoz. Most csókolózunk, de holnap már sértegetni fog és pedig megint sírni fogok. Ezt nem lehet. – Megyek, lefekszek – engedtem el a kezét ő pedig utánam futott – Ne- ráztam a fejem, mert tudtam, hogy be akar jönni a szobámba.
Ahogy beértem rögtön az ágy felé mentem, ahol ledőltem és azon nyomban elnyomott az álom.



ui: Mostantól kicsit hosszabbak lesznek a részek, mint például ez!

Winnie Biersack

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ma találtam rá a blogodra és valami eszméletlen!!!
    Siess a kövivel:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia:) csak most láttam a megjegyzésedet és nagyon köszönöm, próbálok sietni, de te is oké? nagyon tetszik az alaptörténeted!!

      Törlés
    2. Nem tudok feliratkozni a blogodra:(
      Ezt írja ki: Sajnáljuk, a webhely tulajdonosa nem engedélyezi Önnek a webhelyre való feliratkozást.

      Törlés