Son

2016. május 5., csütörtök

11.I ain't perfect, won't deny

Annyira hihetetlenek vagytok, de komolyan. Már majdnem 6500 megtekintésnél járunk, és már 6 ember fel is iratkozott. Nem tudjátok elhinni, hogy milyen boldog vagyok, és sok jó visszajelzést kapok, amiknek nagyon örülök. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nem hozom túl gyorsan az egyes részeket? Igazából nekem ez így jó, mert előre meg vannak írva és úgy mondván már nem tudom visszatartani magamat. Szóval kérlek, írjátok, le mit gondoltok erről!



Nagyon rosszul aludtam. Nem tudtam eldönteni, hogy melegem van-e vagy fázok, ezért ide-oda dobáltam a takarómat, és közben meg körülbelül 2 óránként jártam ki a wc-re. Nem értettem, hogy hogy jöhet ennyi ki belőlem. Ezelőtt még sosem ittam ennyit, így nem tudtam milyen is pontosan részegnek lenni. Persze, láttam már sok részeg embert, mert volt párszor hogy mikor elmentünk bulizni Austin kicsit felöntött a garatra, de sose került olyan állapotba, mint én.
Fél 7 kor végül kikeltem az ágyból, mert tudtam, hogy nem tudok tovább aludni. Amint kiléptem, iszonyúan megszédültem így visszaereszkedtem az ágyra. Nem éreztem erőt a lábaimba. Egy nagy levegő vétel után ismét felálltam és lebotorkáltam a földszintre. 
- Jézusom- kaptam a fejemhez mikor megláttam a nappalit. Konkrétan úgy nézett ki mintha kitört volna a 3. világháború. A használt piros műanyag poharak szanaszét voltak, a piás üvegek összetörve, szilánkokban álltak, és jó pár hányás is volt a parkettán, de embert sehol nem láttam.
Kikerülve a földön heverő dolgokat, a konyhához mentem ahol töltöttem magamnak egy pohár vizet. Csak az kellet nekem, máris kissé tisztábbnak éreztem a fejemet.
A konyhapult végében egy papirkát pillantottam meg. Először ki akartam dobni, de mikor közelebb mentem hozzá, egy kis írást fedeztem fel rajta.


Március 1-én jövök.

Csak ennyi volt ráírva. Semmi több. Titkon reménykedtem, hogy valamit ír a tegnapival kapcsolatban, de az élet nem ilyen. Gondolom neki csak egy kaland voltam, vagy kitudja, lehet nem is emlékszik rá. Lehet, hogy nekem is jobb lenne, ha elfelejteném az egészet. sőt, az is lesz. El kell, felejtsem, mert nekem itt van Howard. Aki elvileg a barátom. Vagy nem? Fogalmam sincs, hogy mi van köztünk, de az biztos, hogy nem akarom elvesztegetni ezt az esélyt. Mert akarok egy biztos pontot az életembe. 
A hasam csikarni kezdett, így úgy döntöttem, hogy elmegyek a személyzeti konyhába, mert már egy ideje nem ettem semmilyen főtt ételt. Mivel nem találtam senkit ott, gondolom azért, mert ha nincs itt Justin akkor nincs kinek főzni, így gyorsan összedobtam egy spagettit, és hagytam egy adagot Laurennak.
Éppen a telefonomon böngésztem mikor egy cikken akadt meg a szemem:


Justin Bieber tegnap búcsú bulit tartott a Los Angelesi otthonában, ahol többek között ott volt Selena is, a lesifotósok szerint. Viszont egy lesifotósnak sikerült le kapni egy pillanatot az egyik ablakból, ahol jól kivehetően egy másik lánnyal cigizik egy szobában. Hogy ki lehet az a titokzatos lány, azt még nem tudjuk, de az biztos, hogy ma reggel Justint és Selenát kéz a kézben kapták le miközben egy New Yorkba tartó járathoz mentek a repülőtéren.

Akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe. Tudtam, hogy nem jelentett neki semmit, és én mégis belementem. Megremegek, ha visszaemlékezek. Ahogy hozzám ért, ahogy a fülembe súgott, és ahogy megérzem a nyelvét a számban. 
De akkor Howardra gondoltam. Nekem ott van ő. El kell felejtenem bármi is történt, mert ez csak egy egyszeri alakalom volt. Soha többet nem szabad megismétlődnie.
- Mildred – halottam meg a húgom hangját, és elindultam felé.
- Na milyen volt ez az ott alvós buli?- kérdeztem vidáman, nem akartam hogy bármit is észrevegyen. – Óvatosan – húztam félre a szilánkok közül
- Aha nagyon jó volt, de úgy látom itt még jobb volt a hangulat – nézett rám – Te másnapos vagy?- fogta meg a fejemet
- Ennyire látszik?
- Nem vészes – huncut mosoly jelent meg az arcán. – Megyek, tanulok, mert holnap doga. Légy jó – homlok puszit adott majd eltűnt az emeleten.
Úgy éreztem, hogy ő a felnőttebb. Ő viselkedik úgy, ahogy nekem kéne. Nem kéne, hazugságokkal tömjem Howardot, nem kéne Justinra gondoljak, akkor, se amikor nem szabadna. És hogy füveztem? Én? Te jóságos ég. Ha apáék ezt megtudnák. De nem fogják. Azt hitték, hogy ha idekerülünk minden ugyanolyan lesz, mint azelőtt. De nem lett, minden csak rosszabb lett. Rosszabb? Az én részemről biztos, de azt már Laureeenről nem tudom eldönteni. azt hiszem neki jót tett a változás.
Iszonyúan fájt a fejem, és semmi kedvem nem volt a tanuláshoz, így ara vetemedtem, hogy felhívom Howardot.
- Szia – hangja kissé álmosnak tűnt, mire ránéztem az órára és még csak fél 10-et mutatott. Biztos felébresztettem.  – Mildred, valami baj van? – kérdezte aggódva
- Ja, nincs semmi, csak unatkozok – vetettem be a mentőövet. – Nem jössz át?
- Otthon van?
- Nincs, szóval gyere át – kérleltem, és persze igent mondott.
Mikor leraktam a telefonomat, rádöbbentem, hogy konkrétan egy pizsamába vagyok, és olyan büdös vagyok, hogy egy kilométernyire is meg lehet érezni rajtam a pia szagát, szóval gyorsan letusoltam és felvettem a melegítőmet, mert nem tervezem kimozdulni a házból. Ha meg elmegyünk, akkor ez is jó lesz.
És akkor jutott eszembe a lakás. Istenem. Nagyon gyorsan ki kell takarítsak. Laureent nem akartam zavarni, mert nagyon fontos neki a továbbtanulás. Valaki vigye valamire a családba, ha már én nem tudom eldönteni, hogy mi leszek. Legalább neki legyen egy jó munkahelye, amiből meg tud élni és szereti is csinálni.
Kapkodni kezdtem, mert ne akartam, hogy meglássa, hogy buli volt, mivel abból arra következtetne, hogy én is ott voltam. De már késő volt, mert a következő pillanatban belépett a házba.
- Ez meg mi a szar? – fakadt ki magából köszönés nélkül.
- Buli volt tegnap – húztam el a számat.
- Szóval megvan? És én még bevettem neked, hogy mekkora egy barom vagyok – mérgesen nézett rám és az ajtó felé vette az irányt.
- Hé , nem így volt – mentem utána. – Justin bulit tartott pár haverjával, de én fent tanultam, esküszöm neked – kaptam el karját, de simán kieresztette a gyenge fogásomat.
- És ezt higgyem is el? 
- Bízhatsz bennem – csak ennyit mondtam.
Megint hazudtam neki. Hazugságot, hazugságra halmozok, pedig nem ezt akartam. Azt akartam, hogy normálisak legyünk, és hogy mindent elmondhassak neki. De nem tehetem. Nem adhatom fel egy füves, váltakozó személyiségű kis celeb miatt, aki egyszer majdnem megüt máskor meg megcsókol.
Howard egy pillanatig elgondolkozott, láttam az arcán, de aztán hihetetlenül elmosolyodott és magéhoz vonva megcsókolt. Tudtam, hogy bízni fog bennem.


Tegnap hamar az ágyba kerültem, mivel Howarddal csak ebédeltünk egyet, mert el kellet menni próbálnia. Igen, ő is énekes pont, mint Justin. Kissé érdekes nem? Na, jó persze, neki nincsen 60 millió követője  twitteren, és nem ismeri az egész világ, de attól még ő is az . Sőt, nagyon jó hangja van. Igaz, egy cseppet sem értek a zenéhez, de nekem egyből megtetszett a rekedtes hangszíne.
Elkezdem az első teljese hetemet a suliba, ahol igazából csak őt ismerem. Annyira le voltam kötve vele, és ezzel az egész új dologgal, hogy nem is próbáltam ismerkedni bárkivel is.
Beléptem a pom-pon csapatba, ami nagyon tetszik, bár nem olyan, mint az előző. New Yorkban csak a foci meccseken léptünk fel, de itt elég kemények az edzések, és a regionális döntőre is készülünk. A csapatkapitány lány eléggé mogorvának tűnik és teljesen olyan, mint az amerikai filmekben Van két csatlósa, akivel mindenkit lenéznek, és mindig mindenen röhögnek, de a többiek egész szimpatikusak. Igaz, még nem érzem olyan jól magam, de úgy érzem, kezdek beilleszkedni a suliba.
A tanórák kicsit lazábbak, mint amilyenre gondoltam, de ez azért is lehet, mert igazából ez egy sportra épülő suli, ahol kivétel nélkül mindenki csinál mindent, és a tanulás csak másodlagos. Bár é nem hinném, hogy a sporttal fogok foglalkozni, de majd meglátjuk, bármit hozhat az élet.
Howarddal a kezdeti nehézségek után minden jól alakul. Sokat vagyunk együtt suli után és a hétvégéket is gyakran töltjük együtt. Tegnap voltam náluk. Meglepődtem, mert azt hittem sokkal másabb a házuk. Mármint ha így ránézek, akkor nem azt látom, hogy szegények, de a házuk alapján. Jó lehet, hogy ez csak nekem fura, mert soha nem éltem kis házban. Csak hárman élnek, az apjával és húgával, de azt tervezi, hogy lelépnek, mert nem sokáig bírja az apjával egy légtérben. Igaz, nem találkoztam vele, de az elmondottak alapján totálisan el tudom képzelni, hogy milyen rossz lehet egy ilyen szülővel élni. A szülőknek példát kéne mutatni a gyerekeinek, és nem az ellenkezőjét, nem?
- Hova mész? - kíváncsiskodtam a húgomtól, aki éppen indulni készült.
- Csak a könyvtárba – emelte fel a könyvit. – Tudod, holnap vizsga – húzta el a száját.
- Ügyes leszel – pusziltam meg a homlokát.
Úgy éreztem ő is kezdett jobban leni. Simán beilleszkedett és már nem látom a szemeibe a bánatot. Persze, belül neki is nagyon nehéz feldolgozni, de van olyan, amikor látom rajta, hogy önfeletlenül nevet, amit imádok. Nagyon örülök, hogy kezd rendbe jönni az életünk.
Justinnról azóta nem halottam. Vagyis hát halottam, mert nagyon nagy sikereket ér el a turnéjával, e nem beszéltünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondolok rá minden nap, de mióta elment, rendben van az életünk. És én ezt akartam, hogy rendbe legyen. Ugyanolyan legyen, mint előtte.
- Hahó Mildred – ébresztett fel a gondolataimból Howard.
- Bocsánat nem figyeltem.  Mit mondtál?
- Van kedved elmenni, bulizni? – apró gödröcskék jelentek meg az arcán
- Hát – másztam át az ölébe. – Nem is tudom – arcára helyeztem a kezemet,a másikkal pedig  a combját cirógattam – Csinálhatnánk mást is – apró csókot leheltem az arcára.
Láttam az arcán a meglepődöttséget, és nem is csodálkoztam mikor kibújt az ölelésemből, és felállt a kanapéról.
- Azt mondtad, hogy lassítsunk, nem emlékszel?- idegesen túrt bele a hajába.
- Tudom, csak arra gondoltam, hogy mégis..
- Ne Mildred – hátrált. – Én nem – idegesen csattogtatta a rágóját. – Nem vagyok jó neked.
- Mi van?  - értetlenül bambultam rá, teljesen jogosan.
Nem vagyok jó neked? Ezt meg hogy érthette. Sose, mondott még ilyet, valószínű ezért érinthetett így ez a kifejezés. Eddig minden rendben volt, most milyen baja lett hirtelen?
- Dehogynem – léptem egy lépést előre. – Lehet, hogy másnak nem vagy jó és olyat csináltál, amik nem voltak éppen szép húzások, de nekem jó vagy, és ezért is szeretlek – kaptam a számhoz, mikor az utolsó szót kiejtettem, mert ég sosem mondtuk ki nyíltan ezt a dolgot. Nem tartottam szükségesnek, mivel úgy is tudta, hogy szeretem. Tényleg szeretem? Vagy csak azért mondtam, hogy szívére hassak? Fogalmam sincs.
- Szóval szeretsz –kezdte volna mondani, mire én odaléptem és egy apró csókkal elhallgattattam
Tudom, azt mondtam, hogy lassítsunk, de akkor abba a pillanatra úgy éreztem, hogy eljött az idő. De úgy tűnik tévedtem.
Csak akkor szakadtam el tőle, mikor nyílt az ajtó. Először Sophie-t pillantottam meg, aki fogta valaki kezét. Lassan felnéztem, és azt hittem, hogy azon nyomban kifutok a világból. A húgom úgy csimpaszkodott belém, mint egy olyan személy, aki sose akarja elengedni a kezét. Mikor észrevették a pillantásomat, szétrebbentek egymástól, de tudták, hogy úgyis láttam, amit láttam.
Nem szóltam. Nem csak azért mert nem jött ki hanga  számból, hanem azért is mert egyszerűen nem akartam. A legutóbbi ilyen alkalomnál megfogattam, hogy ne fogok megszólalni.
- Mildred, mond már valamit - könyörgött a húgom, de én ellenezve a fejemet ráztam.
Nem az volt a fő baj, hogy egy lánnyal van, jó persze, az is furcsa, de el kell fogadjam, hanem az hogy nem mondta el. Én mindig mindent elmondok ő, meg nem.
- Te tudtad?- kérdően fordultam Howardhoz, aki aprón bólintott.
- Menjetek a francba, mindannyian – ordítottam rájuk, majd kimentem a házból.

Winnie Biersack



4 megjegyzés:

  1. ANNYIRA TUDTAM HOGY SOPHIE IS BISZEX LESZ!
    De amugy hianyzik Justin💔

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, volt már megjegyzés amiből rá lehetett jönni. Nyugi, majd ő is közbe lép még!:)

      Törlés