Son

2016. augusztus 14., vasárnap

27.I won't let go


 Kedves Olvasók!
Nagyon szépen köszönöm a véleményeteket, kommenteket amiket kaptam, nagyon jól esnek, és remélem most is leírjátok amit gondoltok. Próbáltam kicsit izgalmasabb részt hozni, nem tudom menyire sikerült.
Szóval írjátok le nyugodtan mit gondoltok!:)



Nyelveink ritmusosan ölelik át egymást, és azt kívánom, hogy soha ne múljon el ez az érzés. Mindkét kezével erősen ragadja meg arcomat, én pedig a nyaka köré kulcsolom kezeimet. Két csók között apró hangokat adok ki, szintúgy ő is. Még életemben nem éreztem magam ennyire szabadnak. Úgy érzem, azt csinálhatok vele, amit csak akarok. Egyik kezemet leengedem, a hasáig, ahol megpihentetem. Lihegve, és elfáradva válnak el ajkaink, de továbbra se szakadunk el túlságosan egymástól, homlokunkkal támasztjuk egymást. Lassan kinyitom, eddig csukott szemeimet, és belenézek azokba a gyönyörű szemekbe. Apró mosolyra húzódik a szája, majd egyik kezét rá kulcsolja az enyémre, és felállunk. Egy másodpercre eleresztem a kezemet, hogy össze tudjam szedni cuccaimat, de ő máris újra megfogja azt. A gyomrom szó szerint tele van lepkékkel, a szájam ki van száradva, és úgy érzem, hogy egyetlen egy értelmes mondatot sem tudnék most kinyögni. Ezért is örülök, hogy most ő sincs valami beszédes formában. Együtt, kézen fogva indulunk el, a lakóhelyünk felé. Ahogy beérünk, elengedem a kezét, mert hirtelen rám tör a pisilhetnék. Ösztönösen zárom be az ajtót, és annak támaszkodok háttal neki, majd a tükörbe nézek. Nem értem, hogy miért engem akar, hiszen annyi gyönyörű lány veszi körül, na és persze ott van Selena.
- Mildred, minden oké? – szűrődik be a hangja. Rájövök, hogy már legalább tíz perce állhatok itt, ezért miután gyorsan elvégzem a dolgomat, kizárom az ajtót, majd kilépek a nappaliba. Justin a legnagyobb kanapén fekszik, kezében a távirányítóval, és éppen próbál valamilyen angol csatornát befogni, de arcára kiült grimaszból arra következtetek, hogy nem talált semmi normálisat. Kérdezés nélkül fekszek be mellé az ágyra, lábamat pedig az előttem lévő kis puffra teszem, karjaimmal pedig jó erősen átkarolom. Kezébe lévő kapcsolón, hirtelen megnyomja a kikapcsoló gombot, majd felém fordul, és perverz mosolyt villant. Tudom, mi következik, anélkül, hogy egy szót is szólna. De most minden lassabb, mint a parton. Ajkaink óvatosan közelednek egymás felé, majd mikor összeérnek, gyengéden kapaszkodnak egymásba. Nem érzem magam kényelembe, ezért segítségével az ölébe ülök, így már szemtől szembe vagyunk. Kezei ismét a hajamhoz vándorolnak, és erősen kapaszkodnak bele. Másik keze, pedig gondolom, ösztönösen a fürdőruhám kikapcsolójához vándorol. Én még nem vagyok kész erre, én ezt nem akarom.

- Justin – lihegek a fülébe, amikor szétválnak ajkaink. – Lassítsunk, oké? – szemhéjamat felnyitom, és egyenesen a szemébe nézek. 
- Rendben, ahogy csak akarod - örülök, hogy mosolyogva fogadja kérésemet. Bár, én úgy vélem, hogy ő azt hiszi, hogy én már több fiúval is együtt voltam, pedig ez nem igaz. Austinnal soha nem is terveztük, mindig azt mondogattuk, hogy majd házasság után. De mikor kiderült neki az ügye, utána nem is nagyon beszélgettünk erről a témáról, pont azért, hogy se neki, se nekem ne legyen kínos. Aztán Howarddal, pedig nagyon bonyolult volt a helyzetünk, szóval nem nagyon tértünk rá erre a dologra.
- Nem megyünk el valahova ma este?
- Hova akarsz menni? – furcsállja a kérdésemet. Csupán kis kalandot akarok magamnak. Kicsit már ki akarok mozdulni, és emberek közé menni.
- Nincs itt valami bár, vagy valami?
- A sziget másik oldalán van csak. De biztos akarsz menni? – vonja fel mindkét szemöldökét.
Nem válaszolok, csak csupán fentebb csúszok és csókot nyomok ajkára, ami persze nem ér véget egyetlen eggyel. 
Mikor nagy nehezen elválnak egymástól ajkaink, és lejövök öléből, copfozott hajam immáron teljesen szétjön, arcom piros, szint úgy neki is. Egy mosoly keretében távozok, majd a szobám felé veszem az irányomat. Egyből a bőröndöm felé kapok, ahonnan egy nadrágot és felsőt akarok kivenni, de valahogy nem találok megfelelőt. Legalább tíz perc keresgélés után sikerül kiválasztanom, ami tetszik, így a ruháimmal és fésűmmel együtt indulok el a fürdőszoba felé.
Folyosón találkoznak tekinteteink, de tudom, hogy ha most megállnék, akkor lehet, hogy másnap se érnénk át a sziget másik oldalára. Miután sikerül felvenni ruhadarabjaimat, és fésűmmel átfésülöm hajamat, majd hagyom, hogy természetesen a vállamra omoljon, elindulok a nappali felé.
- Netalán még egy filmet is megnéztél? – ugrat azzal, hogy túl sokáig készülődtem, de én pont az ellenkezőjét vallom, hisz alig negyed óra volt, ami szerintem egy lányhoz képest, gyors.
- Bieber – forgatom meg a szemeimet, majd keze után nyúlok, és kéz a kézben indulunk ki a házból. Nagyon furcsán érzem magam, de közben meg boldog vagyok. Nem tudom, hogy ez meddig fog így tartani, meddig nem fogjuk egymást marni, és szidni, de most jó, és ez a lényeg nem? Hogy a pillanatnak éljünk, és ne tervezzünk előre. Éljünk azzal az elvvel, hogy egyszer élünk, más nem számít.
A ház mellett, egy garázs található, amit ez idáig észre sem vettem. Kezében lévő kapcsoló megnyomásával a garázs ajtaja automatikusan kinyílik, majd elénk tárul két autó. A jobb oldali, egy sima egyszerű fekete, nyitott dzsip, míg a másik egy immáron matt fekete sport autó áll, ami cabrio is egyben. Kérdően tekint felém, ezáltal tudatosítva bennem, hogy én kel válasszak, hogy melyikkel is szeretnék menni. Nehéz a döntés, hiszen még sosem ültem ilyen félékben, de kénytelen vagyok dönteni, így a bal oldali cabrio-ra bökök.
- Ki gondolta volna – egy mosoly kíséretében felröhög, majd a kocsihoz megy és beindítja. Ahogy kigurul az útra, beszállok mellé az anyósülésre. A körülbelül fél órás út, csöndben telik, de ez engem egyáltalán nem zavar, hiszen élvezem a pillanatot. Utoljára általános iskolában ültem cabrióban. Nyitott szájjal bámulom a mellettünk elsuhanó tájakat. A sziget szélén megyünk, így leginkább a sötétkék tenger tárul elénk, de gyönyörű. A sziget túloldala, kicsit már zsúfoltabb, hiszen itt már egy kis város terül el. Meglátva, hogy mennyi ember van, kicsit már igába száll a bátorságom. Nem gondoltam volna, hogy ennyien lesznek. 
Mikor kiszállunk a kocsiból, látja, hogy valami nincs velem rendben, de elhárítom, és azt mondom, hogy semmi probléma nincs. Nem akarom ilyen kis dologgal felzaklatni, vagy valami, szóval inkább mosolyt erőltettek arcomra. Miközben telefonját babrálja, másik kezét felém nyújtja, amit persze nem utasítok vissza. Szerencsére könnyedén belemerülünk a tömegbe, a két napszemüvegnek köszönhetően, és máris jobban kezdem el magam érezni. Pár perces séta után, egy kisebb bárba érkezünk, ami pont megfelel. Nem túl nagy, de azért elég impozáns, és nincsenek is túl sokan. A teraszon foglalunk helyet, majd kicsit körbe bámészkodok. Mellettünk két lány ül, és izgatottak, és állandóan tekingetnek ránk. Justin észreveszi őket, de nem foglalkozik velük, ezért én haragosan rá tekintek. Értetlenül néz rám, majd aprón bólintok a lányok irányába, ezzel jelezve, hogy mit is akarok. Orrát felhúzza, így fintorog, de belerúgok lábába, ami miatt kissé felkiált, majd elröhögve magát, odasétál a lányokhoz, akik mosolyogva kezdenek el vele beszélgetni, és úgy látom Justin is élvezi a csevegést.
Azt minidig is tudtam, hogy Justin sokat foglalkozott régebben a rajongóival, de abban biztos vagyok, hogy amióta az élete részévé váltam, alig kommunikál velük, bár úgy gondolom, hogy ez nem az én hibám, csak szimplán valami megromlott benne. Lehet, hogy már túl sok volt neki, ahogy így hirtelen visszajött a médiába, és gondolom nem számított ekkora felhajtásra.
Szerencsére most nagyon jól el van velük, és látom rajta, hogy igazán élvezi, hogy egy kis időt velük lehet, így megragadom a pillanatot, és gyorsan elslisszanok a női vécéhez, hogy meg nézzem hogy is nézek ki. Hajam össze visszaáll, sminktele arcomon pedig kezdenek előjönni a szeplőim.
Pár perc múlva, már ki is lépek, és elindulok a helyünkre, viszont mikor a pultra pillantok, hirtelen nem is hiszem el mit látok. Egy igencsak dekoratív, hosszú, hidrogén szőke hajú lány áll ott, egy feszülős, sima egyszerű fehér ruhában. Ezzel önmagában nem is lenne semmi gond, viszont ott van Justin, aki egyik kezét a lány hátsó részén pihenteti, míg a másikkal éppen egy felest húz le. Észre sem vesz, miközben közelebb hajol a lány, akinek valamit a fülébe súg. Hirtelen elkap a féltékenység. Tudom, hogy nem is vagyunk együtt, vagy igen? Fogalmam sincs, de nem bánhat velem így, mint egy kis senkivel. Azt mondta, hogy meg fog változni, és hogy ebben csakis én segíthetek. Hát most egyáltalán nem ezt tapasztalom.
- Te mégis mit csinálsz? – próbálok úgy tenni, mintha nem lennék túlságosan irigy, de tudom, hogy nem tudok túl sokáig uralkodni magam felett. Bármikor robbanhatok.
Bieber persze azonnal elveszi kezét a lány derekáról, de kicsit elveszti egyensúlyát, így kénytelen megkapaszkodni a bárszékben. Gyanítom, hogy nem csupán egy felest ivott meg amíg én távol voltam. Próbálom vele felvenni a szemkontaktust, de úgy látom, hogy szégyelli a helyzetet, mert közben meg se szólal, ezért csapot-papot ott hagyva, megyek ki az étteremből. Napszemüvegemet arcomba húzom, majd egyből a tengerpartra igyekszek. Érzem, hogy könnyeim elő akarnak törni, de nem hagyom. Nem szabad sírjak utána. Ha kijön utánam a partra, meg mondom, hogy vége. Én nem akarok egy körkörös játszma bábuja lenni. Én nem ezért jöttem ide. Én nem ezt érdemlem.
Pár perc múlva a nevemet ordibálja, de nem fordulok hátra, megvárom, hogy hozzám érjen. Nem is kell sok, és már máris a kezemet kezdi el ráncigálni.
- Eressz már el, ember – nyöszörgök szorítása alatt, de mintha süket lenne, továbbra is szorítja. Nem túlságosan erősen, de fáj – Légy szíves – tudtam, hogy nem fog menni sírás nélkül. Kigördül egy könnycsepp. Nem tudok ránézni, mert tudom, hogy akkor nem állnék meg egyetlen egy könnycseppnél sem. Utálom, hogy ennyire érzékeny vagyok, és minden ki szarságon, és minden egyes vitán el tudom magam sírni.
- Bébi – próbál párbeszédet kezdeményezni, de nem hagyom.
- Nem Justin – vágok közbe – Kész vége. Én most haza megyek. Megígértél nekem valamit, nem tartottad be, és nekem nincs több okom, hogy itt maradjak. Azt hittem tényleg lesz valami köztünk, de rájöttem, hogy soha nem lesz. Szóval most könyörgök, eressz el. – utolsó mondatnál a szemeibe nézek, amik mintha nem is az övéik lennének. A piától, vagy nem tudom, de tiszta vérmes, és ajkait harapdálja, ez által ott kibuggyan egy-két vércsepp. Arcán már nem látszik a pia, gondolom a kis monológomtól egyből kijózanodott, de nem érdekel. Már nem.
Úgy tűnik nem nagyon hatotta meg könyörgésem, sőt. Hirtelen ajkait ajkaimra tapasztja. Próbálok elhúzódni, de nem sikerül, és őszintén szólva egy idő után már nem is akarok. Én hülye, megint a szívemre hallgatok, ami a legnagyobb hiba ebben a szituációban, de nem tudok ellenállni nekem. Egyszerűen annyira lenyűgöz, és annyira jó vele lenni, hogy azt nem tudom kifejezni szavakban.
- Sajnálom Mildred – mintha szipogna, de nem látom, mert homlokunk egymásnak van támasztva és én mereven a földet bámulom. – Nem tudom miért csináltam, Ő csak egy lány, akivel tavaly voltam itt, és azt mondta igyunk egyet, csak aztán nem csak egy sikeredett – hangja kezd elcsuklani. Nem bírom tovább, ezért kicsit eltávolodok tőle, és őszintén szólva örülök, hogy nem nyúl utánam. Nem tudom mit kezdjek ezzel a helyzettel, teljesen össze vagyok zavarodva.
- Nem tudom mit higgyek – rázom a fejemet miközben végig tartjuk a szemkontaktust. Most látom rajta először, hogy tényleg ijedt, és mintha össze is lenne törve. Teljes szívből mondom. amit mondok. Fogalmam sincs, hogy mi tévő legyek. Tudom, hogy mi lenne a helyes, de nem akarom azt választani, miatta. Ha már csak rá nézek, tudom, hogy vele akarok maradni.
- Mildred – felém lép, tenyereit pedig erősen az arcomra tapasztja, és mereven a szemembe néz. Ekkor már szinte vízesésként csordulnak le könnyeim. – Szeretlek.


12 megjegyzés:

  1. AZTAKURVAÉLETBE😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍

    VálaszTörlés
  2. Jujj.... Ez nagyon nem volt, szép tőled!!! :D mármint , hogy itt hagytad abba... Most rághatom a körmöm a következő részig! Jó lett,gratu! :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett! Már alig várom a kövi részt :)

    VálaszTörlés
  4. Iszonyat jó rèsz lett imádom😍😍
    Siess a kövivel😍

    VálaszTörlés
  5. Már megint hoztál egy eszméletlen részt,és itt hagytad abba!!����❤️❤️Miéért??��������❤️

    VálaszTörlés