Kedves Olvasók!
Nagyon szépen köszönöm a véleményeteket, kommenteket amiket kaptam, nagyon jól esnek, és remélem most is leírjátok amit gondoltok. Próbáltam kicsit izgalmasabb részt hozni, nem tudom menyire sikerült.
Szóval írjátok le nyugodtan mit gondoltok!:)
Nyelveink ritmusosan ölelik át egymást, és azt
kívánom, hogy soha ne múljon el ez az érzés. Mindkét kezével erősen ragadja meg
arcomat, én pedig a nyaka köré kulcsolom kezeimet. Két csók között apró
hangokat adok ki, szintúgy ő is. Még életemben nem éreztem magam ennyire
szabadnak. Úgy érzem, azt csinálhatok vele, amit csak akarok. Egyik kezemet
leengedem, a hasáig, ahol megpihentetem. Lihegve, és elfáradva válnak el
ajkaink, de továbbra se szakadunk el túlságosan egymástól, homlokunkkal támasztjuk
egymást. Lassan kinyitom, eddig csukott szemeimet, és belenézek azokba a
gyönyörű szemekbe. Apró mosolyra húzódik a szája, majd egyik kezét rá kulcsolja
az enyémre, és felállunk. Egy másodpercre eleresztem a kezemet, hogy össze
tudjam szedni cuccaimat, de ő máris újra megfogja azt. A gyomrom szó szerint
tele van lepkékkel, a szájam ki van száradva, és úgy érzem, hogy egyetlen egy
értelmes mondatot sem tudnék most kinyögni. Ezért is örülök, hogy most ő sincs
valami beszédes formában. Együtt, kézen fogva indulunk el, a lakóhelyünk felé.
Ahogy beérünk, elengedem a kezét, mert hirtelen rám tör a pisilhetnék.
Ösztönösen zárom be az ajtót, és annak támaszkodok háttal neki, majd a tükörbe
nézek. Nem értem, hogy miért engem akar, hiszen annyi gyönyörű lány veszi körül,
na és persze ott van Selena.
- Mildred, minden oké? – szűrődik be a hangja. Rájövök, hogy már legalább tíz
perce állhatok itt, ezért miután gyorsan elvégzem a dolgomat, kizárom az ajtót,
majd kilépek a nappaliba. Justin a legnagyobb kanapén fekszik, kezében a
távirányítóval, és éppen próbál valamilyen angol csatornát befogni, de arcára
kiült grimaszból arra következtetek, hogy nem talált semmi normálisat. Kérdezés
nélkül fekszek be mellé az ágyra, lábamat pedig az előttem lévő kis puffra
teszem, karjaimmal pedig jó erősen átkarolom. Kezébe lévő kapcsolón, hirtelen
megnyomja a kikapcsoló gombot, majd felém fordul, és perverz mosolyt villant.
Tudom, mi következik, anélkül, hogy egy szót is szólna. De most minden lassabb,
mint a parton. Ajkaink óvatosan közelednek egymás felé, majd mikor összeérnek,
gyengéden kapaszkodnak egymásba. Nem érzem magam kényelembe, ezért segítségével
az ölébe ülök, így már szemtől szembe vagyunk. Kezei ismét a hajamhoz
vándorolnak, és erősen kapaszkodnak bele. Másik keze, pedig gondolom,
ösztönösen a fürdőruhám kikapcsolójához vándorol. Én még nem vagyok kész erre,
én ezt nem akarom.
- Justin – lihegek a fülébe, amikor szétválnak ajkaink. – Lassítsunk, oké? –
szemhéjamat felnyitom, és egyenesen a szemébe nézek.
- Rendben, ahogy csak akarod - örülök, hogy mosolyogva fogadja kérésemet. Bár,
én úgy vélem, hogy ő azt hiszi, hogy én már több fiúval is együtt voltam, pedig
ez nem igaz. Austinnal soha nem is terveztük, mindig azt mondogattuk, hogy majd
házasság után. De mikor kiderült neki az ügye, utána nem is nagyon
beszélgettünk erről a témáról, pont azért, hogy se neki, se nekem ne legyen
kínos. Aztán Howarddal, pedig nagyon bonyolult volt a helyzetünk, szóval nem
nagyon tértünk rá erre a dologra.
- Nem megyünk el valahova ma este?
- Hova akarsz menni? – furcsállja a kérdésemet. Csupán kis kalandot akarok
magamnak. Kicsit már ki akarok mozdulni, és emberek közé menni.
- A sziget másik oldalán van csak. De biztos akarsz menni? – vonja fel mindkét
szemöldökét.
Nem válaszolok, csak csupán fentebb csúszok és csókot nyomok ajkára, ami persze
nem ér véget egyetlen eggyel.
Mikor nagy nehezen elválnak egymástól ajkaink, és lejövök öléből, copfozott
hajam immáron teljesen szétjön, arcom piros, szint úgy neki is. Egy mosoly
keretében távozok, majd a szobám felé veszem az irányomat. Egyből a bőröndöm
felé kapok, ahonnan egy nadrágot és felsőt akarok kivenni, de valahogy nem
találok megfelelőt. Legalább tíz perc keresgélés után sikerül kiválasztanom,
ami tetszik, így a ruháimmal és fésűmmel együtt indulok el a fürdőszoba felé.
Folyosón találkoznak tekinteteink, de tudom, hogy ha most megállnék, akkor
lehet, hogy másnap se érnénk át a sziget másik oldalára. Miután sikerül
felvenni ruhadarabjaimat, és fésűmmel átfésülöm hajamat, majd hagyom, hogy természetesen
a vállamra omoljon, elindulok a nappali felé.
- Netalán még egy filmet is megnéztél? – ugrat azzal, hogy túl sokáig
készülődtem, de én pont az ellenkezőjét vallom, hisz alig negyed óra volt, ami
szerintem egy lányhoz képest, gyors.
- Bieber – forgatom meg a szemeimet, majd keze után nyúlok, és kéz a kézben
indulunk ki a házból. Nagyon furcsán érzem magam, de közben meg boldog vagyok.
Nem tudom, hogy ez meddig fog így tartani, meddig nem fogjuk egymást marni, és
szidni, de most jó, és ez a lényeg nem? Hogy a pillanatnak éljünk, és ne
tervezzünk előre. Éljünk azzal az elvvel, hogy egyszer élünk, más nem számít.
A ház mellett, egy garázs található, amit ez idáig észre sem vettem. Kezében lévő
kapcsoló megnyomásával a garázs ajtaja automatikusan kinyílik, majd elénk tárul
két autó. A jobb oldali, egy sima egyszerű fekete, nyitott dzsip, míg a másik
egy immáron matt fekete sport autó áll, ami cabrio is egyben. Kérdően tekint
felém, ezáltal tudatosítva bennem, hogy én kel válasszak, hogy melyikkel is
szeretnék menni. Nehéz a döntés, hiszen még sosem ültem ilyen félékben, de kénytelen
vagyok dönteni, így a bal oldali cabrio-ra bökök.
- Ki gondolta volna – egy mosoly kíséretében felröhög, majd a kocsihoz megy és
beindítja. Ahogy kigurul az útra, beszállok mellé az anyósülésre. A körülbelül
fél órás út, csöndben telik, de ez engem egyáltalán nem zavar, hiszen élvezem a
pillanatot. Utoljára általános iskolában ültem cabrióban. Nyitott szájjal
bámulom a mellettünk elsuhanó tájakat. A sziget szélén megyünk, így leginkább a
sötétkék tenger tárul elénk, de gyönyörű. A sziget túloldala, kicsit már zsúfoltabb,
hiszen itt már egy kis város terül el. Meglátva, hogy mennyi ember van, kicsit
már igába száll a bátorságom. Nem gondoltam volna, hogy ennyien lesznek.
Mikor kiszállunk a kocsiból, látja, hogy valami nincs velem rendben, de
elhárítom, és azt mondom, hogy semmi probléma nincs. Nem akarom ilyen kis
dologgal felzaklatni, vagy valami, szóval inkább mosolyt erőltettek arcomra.
Miközben telefonját babrálja, másik kezét felém nyújtja, amit persze nem
utasítok vissza. Szerencsére könnyedén belemerülünk a tömegbe, a két
napszemüvegnek köszönhetően, és máris jobban kezdem el magam érezni. Pár perces
séta után, egy kisebb bárba érkezünk, ami pont megfelel. Nem túl nagy, de azért
elég impozáns, és nincsenek is túl sokan. A teraszon foglalunk helyet, majd
kicsit körbe bámészkodok. Mellettünk két lány ül, és izgatottak, és állandóan tekingetnek
ránk. Justin észreveszi őket, de nem foglalkozik velük, ezért én haragosan rá
tekintek. Értetlenül néz rám, majd aprón bólintok a lányok irányába, ezzel
jelezve, hogy mit is akarok. Orrát felhúzza, így fintorog, de belerúgok lábába,
ami miatt kissé felkiált, majd elröhögve magát, odasétál a lányokhoz, akik mosolyogva
kezdenek el vele beszélgetni, és úgy látom Justin is élvezi a csevegést.
Azt minidig is tudtam, hogy Justin sokat foglalkozott régebben a rajongóival,
de abban biztos vagyok, hogy amióta az élete részévé váltam, alig kommunikál
velük, bár úgy gondolom, hogy ez nem az én hibám, csak szimplán valami
megromlott benne. Lehet, hogy már túl sok volt neki, ahogy így hirtelen
visszajött a médiába, és gondolom nem számított ekkora felhajtásra.
Szerencsére most nagyon jól el van velük, és látom rajta, hogy igazán élvezi,
hogy egy kis időt velük lehet, így megragadom a pillanatot, és gyorsan
elslisszanok a női vécéhez, hogy meg nézzem hogy is nézek ki. Hajam össze
visszaáll, sminktele arcomon pedig kezdenek előjönni a szeplőim.
Pár perc múlva, már ki is lépek, és elindulok a helyünkre, viszont mikor a pultra
pillantok, hirtelen nem is hiszem el mit látok. Egy igencsak dekoratív, hosszú,
hidrogén szőke hajú lány áll ott, egy feszülős, sima egyszerű fehér ruhában.
Ezzel önmagában nem is lenne semmi gond, viszont ott van Justin, aki egyik
kezét a lány hátsó részén pihenteti, míg a másikkal éppen egy felest húz le.
Észre sem vesz, miközben közelebb hajol a lány, akinek valamit a fülébe súg.
Hirtelen elkap a féltékenység. Tudom, hogy nem is vagyunk együtt, vagy igen?
Fogalmam sincs, de nem bánhat velem így, mint egy kis senkivel. Azt mondta,
hogy meg fog változni, és hogy ebben csakis én segíthetek. Hát most egyáltalán
nem ezt tapasztalom.
- Te mégis mit csinálsz? – próbálok úgy tenni, mintha nem lennék túlságosan
irigy, de tudom, hogy nem tudok túl sokáig uralkodni magam felett. Bármikor
robbanhatok.
Bieber persze azonnal elveszi kezét a lány derekáról, de kicsit elveszti
egyensúlyát, így kénytelen megkapaszkodni a bárszékben. Gyanítom, hogy nem
csupán egy felest ivott meg amíg én távol voltam. Próbálom vele felvenni a
szemkontaktust, de úgy látom, hogy szégyelli a helyzetet, mert közben meg se
szólal, ezért csapot-papot ott hagyva, megyek ki az étteremből. Napszemüvegemet
arcomba húzom, majd egyből a tengerpartra igyekszek. Érzem, hogy könnyeim elő
akarnak törni, de nem hagyom. Nem szabad sírjak utána. Ha kijön utánam a partra,
meg mondom, hogy vége. Én nem akarok egy körkörös játszma bábuja lenni. Én nem
ezért jöttem ide. Én nem ezt érdemlem.
Pár perc múlva a nevemet ordibálja, de nem fordulok hátra, megvárom, hogy
hozzám érjen. Nem is kell sok, és már máris a kezemet kezdi el ráncigálni.
- Eressz már el, ember – nyöszörgök szorítása alatt, de mintha süket lenne, továbbra
is szorítja. Nem túlságosan erősen, de fáj – Légy szíves – tudtam, hogy nem fog
menni sírás nélkül. Kigördül egy könnycsepp. Nem tudok ránézni, mert tudom,
hogy akkor nem állnék meg egyetlen egy könnycseppnél sem. Utálom, hogy ennyire
érzékeny vagyok, és minden ki szarságon, és minden egyes vitán el tudom magam
sírni.
- Bébi – próbál párbeszédet kezdeményezni, de nem hagyom.
- Nem Justin – vágok közbe – Kész vége. Én most haza megyek. Megígértél nekem
valamit, nem tartottad be, és nekem nincs több okom, hogy itt maradjak. Azt
hittem tényleg lesz valami köztünk, de rájöttem, hogy soha nem lesz. Szóval
most könyörgök, eressz el. – utolsó mondatnál a szemeibe nézek, amik mintha nem
is az övéik lennének. A piától, vagy nem tudom, de tiszta vérmes, és ajkait
harapdálja, ez által ott kibuggyan egy-két vércsepp. Arcán már nem látszik a
pia, gondolom a kis monológomtól egyből kijózanodott, de nem érdekel. Már nem.
Úgy tűnik nem nagyon hatotta meg könyörgésem, sőt. Hirtelen ajkait ajkaimra
tapasztja. Próbálok elhúzódni, de nem sikerül, és őszintén szólva egy idő után
már nem is akarok. Én hülye, megint a szívemre hallgatok, ami a legnagyobb hiba
ebben a szituációban, de nem tudok ellenállni nekem. Egyszerűen annyira
lenyűgöz, és annyira jó vele lenni, hogy azt nem tudom kifejezni szavakban.
- Sajnálom Mildred – mintha szipogna, de nem látom, mert homlokunk egymásnak
van támasztva és én mereven a földet bámulom. – Nem tudom miért csináltam, Ő
csak egy lány, akivel tavaly voltam itt, és azt mondta igyunk egyet, csak
aztán nem csak egy sikeredett – hangja kezd elcsuklani. Nem bírom tovább, ezért
kicsit eltávolodok tőle, és őszintén szólva örülök, hogy nem nyúl utánam. Nem
tudom mit kezdjek ezzel a helyzettel, teljesen össze vagyok zavarodva.
- Nem tudom mit higgyek – rázom a fejemet miközben végig tartjuk a szemkontaktust.
Most látom rajta először, hogy tényleg ijedt, és mintha össze is lenne törve.
Teljes szívből mondom. amit mondok. Fogalmam sincs, hogy mi tévő legyek. Tudom,
hogy mi lenne a helyes, de nem akarom azt választani, miatta. Ha már csak rá
nézek, tudom, hogy vele akarok maradni.
- Mildred – felém lép, tenyereit pedig erősen az arcomra tapasztja, és mereven
a szemembe néz. Ekkor már szinte vízesésként csordulnak le könnyeim. –
Szeretlek.
AZTAKURVAÉLETBE😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍😍
VálaszTörlésEzek szerint egesz jo lett ❤️❤️
TörlésItt abbahgyni...pff😂❤❤❤
VálaszTörlésDirekt csinaltam:Dd ❤️
TörlésJujj.... Ez nagyon nem volt, szép tőled!!! :D mármint , hogy itt hagytad abba... Most rághatom a körmöm a következő részig! Jó lett,gratu! :)
VálaszTörlésKoszonoom;))
TörlésKöszönöm szépen! :D
VálaszTörlésNagyon jó lett! Már alig várom a kövi részt :)
VálaszTörlésOrulok,hogy tetszett ❤️
TörlésIszonyat jó rèsz lett imádom😍😍
VálaszTörlésSiess a kövivel😍
Jaj,olyan jo olvasni ezt❤️❤️
TörlésMár megint hoztál egy eszméletlen részt,és itt hagytad abba!!����❤️❤️Miéért??��������❤️
VálaszTörlés