Kedves Olvasók!
Hirtelen nagyon sok ötletem lett, ezért kicsit hamarabb hoztam az új részt. Örülök, hogy az előző részhez ennyi komment érkezett, remélem most is fog, és ez a rész is tetszeni fog.
Jaj, egyébként átléptük a 25000 határ, nagyon köszönöm♥!
Csak barátok. Igen, csak azok lehetünk. Nem tudom, mit érzek iránta, de tudom, hogy ez a legjobb választás. Nem szabad bele bonyolódjak egy olyan játszmába, ahol úgy is én veszítenék Az elmúlt fél évben, kissé túlzással, de megjártam a poklok poklát, és most úgy kezdem érezni, hogy minden rendbe jön. Most nem kockáztathatok azzal, hogy bele vágok egy ilyen kapcsolatba. Az agyamra kell hallgassak, és nem a szívemre. Csak most az egyszer.
- Ha megbocsájtasz, én szeretnék pihenni – kissé túlságosan is udvariasan
próbálom az eszébe juttatni, hogy egyedül szeretnék lenni. Arcáról zavarodottságot
olvasok le, de szó nélkül kisétál a szobámból. A szívem egyre gyorsabban ver,
és könnycsatornáim telítődnek, de szerencsémre, még időben leveszem az éjjeli
asztalkáról a gyógyszert, így nem kap el egy újabb roham. Úgy jöttem ide, hogy
nyugalmat szeretnék, és hogy elmúljanak a rémálmaim és pánikrohamaim, de ha így
fog ez az egész egy hónap eltelni, akkor nagy az esély rá, hogy nem így lesz.
Bőröndömre pillantgatok, de még mindig nincs kedvem kipakolni, csupán leguggolok
és egy hosszabb, elnyúzott pólót veszek elő, ami majd pizsamaként fog
szolgálni. telefonommal és pólómmal a kezembe, nyitok ki a szobámból és arra
törekedek, hogy mindezt feltűnés nélkül tegyem meg, de ez megsemmisül, amikor
elkezd csörögni a telefonom. Benyitok a legközelebb helységbe, ami szerencsére
éppen a fürdőszoba, de miközben felveszem, bezárom az ajtót, hogy biztosra
menjek.
- Szia Mild – hangjából csupa boldogság árad, és felszabadultság, ami egyből jó
érzettel tölt el. – Képzeld kivel találkoztam.
- Oké, képzelem – röhögöm el magam, hiszen gyerekkorunkban, akárhányszor azt
mondtam, hogy képzelje el, ő ugyanezt a választ adta.
- Na, ez nem volt vicces – próbálja játszani a durcást, de hangjából csak
játékosság érződik. - Sophieval.
Ahogy kimondja a lány nevét, egyszerűen minden beugrik, a legelejétől. Az első
napom az iskolában, amikor megpillantottam őt. Különcnek tűnt, talán ez is
fogott meg benne a legjobban. Azt, hogy nem volt átlagos fiú, azt az első
perctől megláttam, és ahogy egyre többet beszélgettünk, rájöttem, hogy a
családja se átlagos. A húga leszbikussága megrémített, de azt gondoltam, hogy
velem ez nem történhet meg, de megtörtént. Emlékszem, nagyon kibuktam mind a
hármójukra. De nem haragudhattam rájuk, örökké, el kellet fogadjam őket. És ahogy
egyre többet láttam őket együtt, és mi is sokat voltunk együtt, már nem is
számított számomra, hogy kivel van a húgom, mert láttam rajta, hogy kicsattan a
boldogságtól és csak ez számított nekem. Aztán jött a fekete leves. Életem
egyik legjobb koncertjén voltam, és akkor kaptam a hívást. Mikor
megpillantottam a házban az apját, egyből tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
És nem is lett.
- Ne találkozz többé vele – nyugodt próbáltam maradni, és nagyjából sikerült
is. Nem engedhettem meg neki, hogy találkozzon újra vele, hiszen ki tudja, mi
történhetne vele. Nem akarom, hogy újra összetörjék a szívét.
- De – kezdi el mondókáját, de azonnal félbe szakítom. Nem akarom, hogy
magyarázkodjon.
- Laureen, ne találkozz vele. Nem akarom, hogy újra történjen veled bármi rossz
is. Kérlek, hallgass rám.
Mielőtt megszólalna, már tudom, hogy mit fog mondani, hiszen ismerem.
Ugyanolyan makacs, mint amilyen anyja volt, és mindig kiáll a saját igazáért,
ami van, hogy nem vezet túl sok jóhoz. De ő ilyen.
- Azt hittem végre örülsz, hogy jól vagyok. Hát tévedtem. – két mondattal elintézte az egészet, és
tudatomra adta, hogy már pedig neki van igaza, és hogy ő biztos találkozni fog
vele. Miután kinyomja, többször próbálom hívni, de állandóan azt mondogatja az
idegesítő női hang, hogy a szám foglalt. Idegesen vágom a telefonomat a falnak,
ami csak úgy lepattan róla, de szerencsére semmi baja nem esik. Hirtelen a szám
elé veszem a kezemet, és elkezdem rágni a körmeimet. Kinézek az ablakon, és
látom, hogy már lement a nap, így kisétálok a saját erkélyemre. Ebben az
állapotban biztos nem tudnék elaludni.
Amint kiérek, megcsap egy kicsit hideg fuvallat, ami jól esik. Leülök az egyik
székbe, lábamat pedig felhelyezem a másikra, és csak meredten előre nézek. Nem
tudom, hány órát tölthetek kint, de ahogy egyre többet tartózkodok az erkélyen,
egyre nehezebben tudom tartani a szememet nyitva, és lassacskán el is alszom.
Egy női hangra ébredek, de nem mögülem jön, sokkal inkább a tenger felől. Két
kezemet a szék szélének támasztom, és megpróbálok felegyenesedni. Ahogy átnézek
a párkányon, egy nőt és egy férfit pillantok meg. Körülbelül a harmincas
éveiben járhatnak, és felettébb boldognak tűnnek. Tekintetem az asztalra téved,
ahol a telefonom pihen. Hozzá nyúlok, hogy megnézzem mennyi is az idő.
Nemsokára dél. Te jó ég. Úgy érzem, még hozzá kell, szokjak ehhez az
időeltolódáshoz. Nehezen tápászkodok ki a nagy székből, és kicsit megnyújtózok,
hisz azért csak nem volt olyan kényelmes, bármennyire is annak néz ki. Nem
öltözök át, hanem egyből a konyha felé veszem az irányt, ahol meglepetésemre
megpillantom Justint, de csak úgy, mint én az előbb, alszik a kanapén. Nem
akarom felébreszteni, így nagyon halkan veszek ki egy ivójoghurtot a hűtőből,
és azzal együtt sétálok vissza a szobámba.
Újra kezembe veszem a telefonomat miközben megiszom a joghurtot aminek igencsak
jó íze van. Legelsőnek az Instagrammot nyitom meg, ahol legelső képként, a húgom
legfrissebb képe jelenik meg. Telefonom rögtön kiesik a kezemből. Megmondtam,
hogy ne találkozzon vele, és erre mit tesz fel? Egy közös képet. A készülékem
után kapok, és üzenetekkel és hívásokkal bombázom Laureent, de nem reagál
semmit. Én csak egy nyugodt hónapot akartam, amiben semmi rossz nem történik.
Most pedig? Pórbálom magam nem felidegesíteni, és úgy döntök, hogy inkább
kikapcsolom a készülékemet, és beteszem az éjjeli szekrény utolsó fiókjába.
Hirtelen hangokat véle felfedezni, ami csak Justintól jöhet, így újra kisétálok
a nappaliba.
- Kérsz pizzát? – a pultnál üldögél a bárszéken, és nagyban majszolja a
kukoricás pizza szeletét. Boldognak tűnik, de mintha valami bántaná.
- Farkas éhes vagyok – röhögöm el maga, és ülök fel mellé a székre, majd a
dobozhoz nyúlok és kiveszek egyet belőle. – De, amúgy ha egyszer Görögországba
vagyunk, miért nem gyros-t eszünk? – ahogy kimondom a kérdést, szinte fejen
tudnám csapni magamat. Tegnap megegyeztünk, hogy barátok vagyunk, én meg ma egy
ilye bugyuta, és ésszerűtlen kérdéssel kezdem a napot.
- Este az eszünk, oké?- mosolyogva fordul felém, majd előrébb nyúl, hogy
kiegyen még egy szeletet. – Mit terveztél mára?
- Kikapcsoltam a telefonomat, és jó messzire eltettem, hogy senki se zavarjon,
szóval bármit csinálhatok – próbálom magamat győzködni, hogy jó döntés volt.
miért is lett volna rossz? Így legalább nem kell, azon izguljak, hogy mit
csinál Laureen. én többször is elmondtam neki, hogy ne találkozzon vele, de az
hogy ilyen önfejű, az már nem az é dolgom Úgy érzem, eddig mindig másokat
helyeztem előrébb, mintsem saját magamat, így rám fér egy kis törődés, persze a
saját részemről.
- Bármit? – életemben nem láttam még olyan perverz fejet, mint amit most Justin
levág. Irtózatosan mosolyog, ezáltal az arca két oldalán megjelennek a gödröcskéi.
- Justin – öklömet enyhén belevágom a karjába, mint barát a barátnak, majd mire
felnézek, tekintetünk találkozik. Most már nem mosolyog, csupán néz. Érzem,
hogy elpirulok, és hogy zavarba jöttem, ezért gyorsan elkapom a pillantásomat,
és inkább nekiállok az újabb pizza szeletnek. Miután mind a ketten végzünk a
késő reggelinkkel, elmegyek zuhanyozni, majd fél óra múlva már a parton is
ülünk. Én egy könyvvel a kezemmel a parton ücsörgök, közben Justin, pedig a
tengerben úszkál. Kérlel, hogy menjek be, de éppen női problémákkal küzdök,
amivel persze lehetne úszni, de túlságos kedvem viszont nincs hozzá. Mosolyra
húzom a számat, mikor rájövök, hogy ma még nem vettem be semmilyen gyógyszert
és valójában úgy is érzem, hogy nincs szükségem hozzá. Kissé kezdek megsülni,
ezért úgy döntök, hogy leveszem a felsőmet, hisz rajtunk kívül egy árva lélek
sem ólálkodik, szerencsémre. A könyv egyáltalán nem jön be, pedig a leírás és a
címe is nagyon felkeltette az érdeklődésemet, de az első tíz oldal után úgy
döntök, hogy hagyom a fenébe. Strandtáskámba nyúlok, egy cigarettáért, de még
mielőtt megtudtam volna gyújtani, látom, hogy nagy iramban igyekszik ki a vízből.
- Meg ne próbáld – fenyegetően emeli fel mutatóujját, de látom rajta, hogy még
sajt maga is viccesnek tartja ezt a kis fenyegetősdit.
- Na, és miért? Talán megtiltod, és belöksz a vízbe?
- Még az is lehet – látszik rajta, hogy megfontolja az ajánlatomat. – Én éppen
leszokóba vagyok, szóval ne – immáron komolyan , és kérlően tekint rám, de hirtelen
fejéhez kapja kezét. – Ne menj el, mindjárt jövök.
Hova is mehetnék? Fogalmam sincs, hogy mit tervez, de valamiért úgy döntök
végül, hogy nem gyújtok rá. Nem érzem szükségesnek, hiszen nem azért akartam
egyébként is mert muszáj lett volna, csak csupán unatkoztam. Könyvemet beteszem
a táskába, a cigimmel és gyújtómmal együtt. Mire ismét felnézek, Justint
pillantom meg, akinek jobb kezébe valamit megpillantok, de mivel legalább
harminc méterre lehet tőlem, nem tudom rendesen kivenni, hogy mi lehet az. Pár
másodperc múlva mellém ér, és helyet foglal, majd az egyik dolgot az ölembe
dobja. Egy cumi. Komolyan, egy cumi. Egy sima, kék cumi. Hirtelen nem tudom,
hogy most nevessek, vagy mit csináljak. Látom, a szemem sarkából, hogy vidáman
konstatálja a meglepettségemet.
- Ez most komoly? – nem bírom, és elnevetem magam.
- Teljesen – okoskodóan bólint, majd egy se perc alatt beteszi a szájába, lábát
összekulcsolja, és minta semmi nem történt volna. Egy percig kérdően tekingetek
rá, hogy magyarázza meg mi az egész, de azzal az elvvel, hogy itt senki se lát
minket, én is beteszem a számba. Pár percig így ülünk, de megelégelem, és
megkérdezem, hogy ez miért is jó.
- Segít leszokni róla. Ne már, hogy nem hallottál még erről – játékosan csóválja
a fejét, azt tettei mintha nagyot csalódott volna bennem, majd a zsebébe nyúl,
és előveszi a telefonját. Nem akarom megnézni, hogy mit csinál, de akaratlanul
is a képernyőre téved a tekintetem. Legnagyobb meglepetésemre, a kamerát
nyitja meg, majd megfordítja, selfi üzemmódba.
- Most mit csinálsz? – zavartan figyelem, hogy mit csinál, mert nem nagyon
értem.
Nem szól semmit, csupán az ölemből elveszei a cumimat, és bedugja a száma.
Mindketten nevetünk, és közben észre se veszem, hogy állandóan csinálja a
telefon a képeket. Gyorsan átnézzünk, és ki választjuk a legjobbat.
- Tedd fel, nyugodtan – csak úgy lazán kezembe adja a telefonját. Gondolkodás
nélkül az Instagrammra kattintok, ahol másodpercenként, sőt inkább tized
másodpercenként jönnek fel a dolgok, hogy lájkoltak, megjelöltek, és hozzá
szóltak valamelyik képéhez. Kissé furcsa, hogy egy más ember, és most éppen Justin
Bieber telefonját nyomkodom, de mint minden Instagram, ez is ugyanúgy működik. Kiválasztok
egy filtert, de nem jelölöm be magamat. Mindenkinek jobb lesz ez így. nem
fogják megtudni legalább a nevemet, és nem kezdnek el különféle pletykákat terjeszteni.
Mikor rákattintok a címre, hirtelen ki kapja a kezemből, majd valami pötyög, de
direkt úgy csinálja, hogy én ne lássam, majd fel is tölti. Ekkor én veszem ki a
kezéből, és megnézem, hogy milyen címet adott. Csak barátok. Méghozzá
idézőjelben. Elmosolyodok, és látom, hogy ugyanezt teszi ő. Legalább egy óráig
ülünk így, mi is a cumijaink. kívülről, ha bárki meglátna minket, biztos ki
röhögne , de nem érdekel. Csak az érdekel, hogy végre jól érzem magam. Semmi
más.
Nemsokára meglátjuk a szerelmes párt, akit reggel pillantottam meg a saját
erkélyemről. Elég feltűnően bámulom őket, ami Justinnak is szemet szúr, így ők
is feléjük néz. Kézen fogva sétálnak, és állandóan beszélgetnek. Egy
másodpercre felénk pillantanak, gondolom nem vették észre, hogy ki van mellettem,
ezért tovább sétálnak.
- Howardot is így szeretted?
Köpni- nyelni nem tudok, a hirtelen feltett kérdése miatt. Egyből rávágnám,
hogy persze, de ez nem igaz. Egyetlen egy embert szeretek így. Vagy nem is
tudom, hogy mit érzek iránta, szeretem? Egy pillanatra végignézek rajta,
mielőtt válaszolnék Rövidre vágott haján, egy kendő ékeskedik, és csupán egy fürdőnadrágot
visel. Barna szemeivel néz felém, ajka felett pedig ott ólálkodik egy két
szőrszál. És amikor mosolyog, megjelennek a világ legszebb gödröcskéi.
- Nem – őszinte vagyok hozzá, nem akarok hazudni többet. Belegondolok ebbe az
egész szerelem témába, és már is elérzékenyülök. Egy apró könnycsepp gurul le
az arcomon.
- Mi a baj? – kicsit közelebb húzódik, és derekam köré fonja a kezét. Nem
ellenkezek, mert akarom. Azt akarom, hogy velem legyen. Azt, hogy legyen egy
biztos pontom. Felnézek rá, bele pontosan a szemeibe. Ismét elpirulok, de
immáron nem akarom leplezni ezt. Azt akarom, hogy tudja, mit érzek. Nem akarok
a következményekkel törődni. Másik kezét az arcomra teszi, és magához húz.
Ajkaink csupán pár milliméterre vannak egymástól.
- Akarlak – suttogja nekem, majd ajkaink egymásba forrnak.
IGEEEEEEEN *_*
VálaszTörlésJut eszembe,mikor lesz uj rest a Jokeren?;))*-*
TörlésVégreeee😍😍😍gyorsan kövit, imádooooom.....
VálaszTörlésAnnyira orulok,hogy ennyire tetszik❤️Sietek,mar jegyzeteltem, de szerintem ket het!;)
TörlésNagyon kérlek kérleeek kérleeek gyorsaan hozd a kövit!!!!!!Legjobb vagy,nrmtudom hogy írsz ilyen jól,de ezt olvasnám egész nap!!!❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
VálaszTörlésAhhh imadlak!❤️sietek, de ket het:((
Törlésalig várom a következő részt...teljesen megszállott lettem ❤️ Pedig nem is szeretem Justint 😂😂😂
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésHehehh, ennek örülök ♥
TörlésTegnap este táláltam most végeztem vele. Egész ügyes vagy, néha egy kicsit zanzás a történet de azért érthető. De hétröl hétre ügyesebb vagy! Köszönöm, h olvashatom! Puszi
VálaszTörlésÉn köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet! Puszi :)
Törlés